Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma,Nem volt a Szása, csak egy kis cigányleány.Nagy Oroszországban, a vad Ural aljábanVitte kopott trojkáján egy cigánykaraván.Szergej dalára víg táncot jár a Szása,Szergej virága díszlik dús barna haján. Csodás május éjjel az erdő sűrűjébenCsókot kér a legény, s csókra csókot ád a lány.Egyszer csak vége lett a dalnak és a táncnak,Elvitte őt erővel egy kozák legény.
Hites feleségnek és törvényes cselédnek,
Álmaiban él csupán az erdei legény.Sápadt a Szása és búsan jár a házban,Unott minden éjszakája, unott nappala.De ha Szergej eljő, hogy: „Szása, hív az erdő!”Újra ő a legvidámabb, s a legboldogabb.

Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma,
Nem volt a Szása, csak egy kis cigányleány.
Nagy Oroszországban, a vad Ural aljában
Vitte kopott trojkáján egy cigánykaraván.

Szergej dalára víg táncot jár a Szása,
Szergej virága díszlik dús barna haján.
 Csodás május éjjel az erdő sűrűjében
Csókot kér a legény, s csókra csókot ád a lány.

Egyszer csak vége lett a dalnak és a táncnak,
Elvitte őt erővel egy kozák legény.

Hites feleségnek és törvényes cselédnek,

Álmaiban él csupán az erdei legény.

Sápadt a Szása és búsan jár a házban,
Unott minden éjszakája, unott nappala.
De ha Szergej eljő, hogy: „Szása, hív az erdő!”
Újra ő a legvidámabb, s a legboldogabb.

Reblogged from b0hemian-culture

soixante-douze:

"Nagy Lászlótól egyszer megkérdezték, hogyan született a gyönyörű kép (S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra) ? Leszopott a révészlány a csónakban, válaszolta a költő.” (Németh Gábor, Nappali)